Reggeli után kimotoroztunk az öbölből, majd Vis sziget nyugati csücskét kerülve egyenesen Primosten felé fordítottuk a hajónk orrát. Gyenge köd ült a sima tengeren, szellőnek nyomát sem láttuk sehol. Ahogy távolodtunk a szigettől, a nap egyre jobban égetett, átforrósította minden porcikánkat. A 30 mérföldes táv felénél már csak tengert meg egy másik vitorlást láttunk a horizonton. A forróságban nem tudtunk ellenállni a sötétkék, tükörsima víz csábításának. Sodródásba raktuk a hajót, és sorban ugráltunk a 100 méter mély vízbe.

A kellemes fürdőzés után folytattuk utunkat a szárazföld felé. Délután három óra körül láttuk meg Primosten festői óvárosát a kicsiny félszigeten. A hajókonyhában éppen elkészült a konzerv ebédünk, amikor bóját választottunk - az eddigi tapasztalatokból tanulva - a motoros hajóktól jó messze. Ebéd után a legénység sportosabb fele búvárkodni indult, én a másik felével szundítottam egyet.

Este nekivágtunk az óváros felfedezésének. A hegytetőn álló templomtól néztük a naplementét, körbe sétáltuk a kicsiny szigetet és a közeli strandokat. Végül ittunk egy kör sört a többi yacht mellett a városi partfalon, miközben friss élményeinkről beszélgettünk, és a hét vége, a búcsú szomorú gondolatát sem tudtuk már magunktól távol tartani.

Távolodunk Vis-től, éget a nap, tükör sima a tenger:

Az útvonalunk:

 Megérkeztünk Primosten-be:

Naplemente a város tetejéről: