Egy év után végre újra az Adrián. Egyszerre volt elérhetetlen és szinte lehetetlen. Legtöbbet a párom vállalt az utunkért, Kati visz mindent otthon, ami nálunk most nem egyszerű, ráaádsul 2 hétig! Itt is köszönöm Neki és Mindenkinek aki segíti ebben. Tehát sikerült, itt vagyunk!
Hajnal 5-kor leptük meg Attikát a titokzatosan ismeretlen új legénységgel... Aki nem ismeri a sztorit, annak csak annyit, hogy igazán hatalmas meglepetés volt!
Három rövid és nagyon hűvös meggálló után, délben értünk a Szebenikói kikötőbe, ahol még a parkolóba megszabadultunk őszi ruházatunktól. Az időjárás a legmelegebb Budapesti nyarat idézte... alig hittük el így szeptember végén.
A már megszokott kötelező problémákkal kezdünk. Volt extrém sorbanállás a pénzváltónál, parkolóhely felkutatás, bevásárlás... de végülis minden sikerült. Este 6-kor kezdtük meg a behajózást (szárazföldi nyelven „beköltözést”). Addig is türelemesen söröztünk a tűző napon, a D móló végénél kihelyzett padon, 2 autónyi csomag és 2 hétre való ellátmány társaságában.
A hajóval való ismerkedés és a rövid biztonság eligazítás után ismertettem Herczeg Ferenc 110 évvel korábbi hajótörvényeit, amivel a legénység egybehangzóan egyet tudott érteni:

„1. A vitorlázást nem szabad utazásnak tekinteni, hanem csak a hajón való tartózkodásnak. Ezért a türelmetlenségnek mindenféle megnyilatkozása tilos.
2. A hajón tilos politikáról, irodalomról és művészetről beszélni.
3. A kikötőkben, hol megfordulunk, nőknek sem tréfából, sem komolyan nem szabad udvarolni.
4. A kosztot és az időjárást csakis dicsérő jelzők kíséretében szabad bírálgatni.
5. Ha valaki közülünk fordítva teszi fel a sapkáját, az azt jelenti, hogy nem óhajt beszélgetni”.

A hajónk egy Dufour 850 az Úr 2006-odik évéből. Kerekítve 12 m hosszú és 7 tonna. Első látásra szerethető. Charter hajóhoz képest, gondozói jó karban tartják, a vitorlázat újnak tűnik, a motorról szinte enni lehetne.
A legénység idén is kiválló. A már rutinos tisztekkel, Föcivel és Krisszel ezúttal 2 hétig maradunk. Csabi, aki egyben a meglepetés, a két „kopasszal”, Lacival és Zolival egyetemben egy hét után kihajózik, őket váltja Tibor és Csabi, így a második héten megint az autóipar nemes képviselői lesznek többségben.
Igazából minden tökéletes itt! Csillagos az ég, a levegő még este is kellemesen meleg, a tenger tükör sima, a hajó meg sem moccan. Talán csak a szél fog kicsit hiányozni, az első pár napban biztosan. Holdvilág teljes hiányában egyenlőre nem próbálkoztunk az éjszakai hajózással, inkább a zsírjában velünk utazó sült oldalassal búcsúztattuk a 0. Napot, majd 10 óra körül nyugovóra tértünk.

Hajnali megálló egy benzinkúton:

A kikötőben:

Bevásárlás:

Kifolyt a pálinka a táskában és csöpög belőle: