Az első záporos eltöltött éjszakánk után úgy döntöttünk, hogy magunk mögött hagyva a közelgő borát délnek haladunk. Összehangolt csapatunk változó széllel és annál nagyobb jókedvvel örömvitorlázott. Magunk mögött láttuk a Velebitekről lebukó félelmetes bóra felhőket, és horgász zsinórunkat. Miután valaki leverte a horgászbotot Attila elkezdte kifogni az elképzelt halat, amit annyira komolyan vettünk, hogy többen levideózták az üres mű csali kiemelését.

Az eredetileg tervezett Primosteini állomás helyett, egészen Solta szigetéig jutottunk. Sikeres, papírforma szerinti kikötésünk után meglátogattuk az egyik éttermet, ahol megkóstolhattuk a helyi tengeri finomságokat. Az étterem és Maya - a pincér lány - hamar a kedvencünk lett. Ezután feltérképeztük az itteni tengerpart gyönyörű adottságait.

Este sör-bor-pálinkázgattunk a kokpitban, élveztünk ezt gyönyörű kikötőt és az estét itt Maslinicán. Tibor is filozofikus gondolatokkal határozta meg helyzetünket: „attól sz@unk, hogy be ne f@unk”. Első matróz 9-kor, az utolsó éjfélkor tért nyugalomra, az egyre erősödő - a változatosság kedvéért bóra jellegű – szélben.