8 óra körül elengedtük a bóját, és átálltunk a benzinkúthoz. Amig tankoltunk, Csabi elszaladt friss pékáruért. Az öbölből kifelé hajózva, a legénység éhesebb fele meg is reggelizett. Az időjárás ma is - ahogyan egész héten - csodálatos, az előrejelzésen szinte csak a dátumot írják át. Így viszont szél szempontjából a forgatókönyv is minden nap hasonló: dél körü kezd értékelhető szél fújni, ami a nyílt vizen délutánra 12-16 csomóig erősödik, viszont 4 óra körül már érezhetően gyengül, este pedig tükör sima tengeren, szinte meg sem moccan a hajónk. Éjszaka változó erősségű, hűvös parti szél fúj a tengerről felszálló melegebb levegő helyére.

A zöld fenyőerdővel borított gyönyörű szigetet elhagyva, Komiza lett a mai uticélunk. Bár Vis szigetet már 3-szor körbehajóztam, és több horgonyzóhelyet is jól ismerek, az átkelés Korculáról mindenképp újdonság volt. Tapasztaltabb hajósoknak a két sziget közötti 18 mérföldes út nyilván nem távolság, de nekem azért nagyon izgalmas volt. Félút környékén húztuk ki a vitorlákat. A szelet erősen szorítva éppen az egyik legszebb horgonyzóhely felé tudtunk hajózni 3-4 csomóval, de nem sokkal előtte vitorláink összeestek, még csapkodni sem maradt kedvük a szélcsendben. Bemotoroztunk, rákötöttünk egy bójára, és sorban ugráltunk be a vízbe. Délután erősödő szélben vitorláztunk a déli oldalon Komiza felé. 

Ezúttal időben érkeztünk, volt szabad bója bőven, sőt még a partfalra is álhattunk volna. Kellemeset sétáltunk, majd nagyon finom, fatüzelésű kemencében sült lasagne-t és pljeskavica-t vacsoráztunk. Zolinak és Csabinak még a hegyen álló templomhoz is volt energiájuk felgyalogolni.