Még hajnalban is halottuk a bóra hangját, szinte sípolva sűvít a kikötőben a rengetek árbóc és álló kötélzet között. Megvártuk az előjelzett enyhülést, dél körül kellemes 10-15 csomós szélleben indultunk Pakostan felé. Bójára álltunk Katiék apartmana előtt, és dingivel mentünk érte a partra. Teljesen elgyengült szélben motoroztunk Pasmann sziget egyik lakatlan DNy-i öbléig. Utunk során láttunk több halneveldét, és egy csodás birtokot a lakatlan szigeteken. Az öbölben ledobtuk a vasat és fürödtünk, búvárkodtunk a zöldes kék tengerben, a lányok napoztak a fedélzeten. Persze néhányszor koccintottunk is a majdnem teljes létszámot ünnepelve.

Erősödő ÉNy-i szélben indultunk vissza. Kellemes vitorlázás volt, még Martin is élvezte ahogy dönt a hajó és hasítjuk a hullámokat, motorzúgás nélkül, a természet erejével haladunk célunk felé. A tervezettnél hamarabb, 6 óra körül bójához kötöttünk Pakostane előtt. Kati nagy örömére erős hullámzásban indultam vele a part felé a dingivel.

Közben a hajószakács és kuktái, nagy gondal készültek elő a konzerv vacsoránk melegítéséhez. Csodás naplementét láttunk, majd vacsora után a házaspár fáradságra hivatkozva lemondta a tervezett esti partraszállást. Mi persze nem tudhattuk, hogy mi lehet a háttérben, de magukra hagytuk őket a hajón. Az esti szélcsendben, nyugott vizen dingiztünk Krisz fejlámpájával a partra. A városkában sétáltunk Katiékkal, megnéztük a kis kikötőt, és ettünk egy nagyon finom fagyit is. Visszafelé Krisz dingimotor berángatás közben könyökkel ütötte le Attilát, én szerencsére nem kaptam.

Esztiék jól aludtak..:) Atti, mint akit kiütöttek. Krisz és én küzdöttünk a szúnyogokkal.

UTC 22:00, POZ 43°54,295'N 15°30,371'E, Bf1, Víz: 23C°, Levegő: 26C°