Pénteken korán reggel, a Pakosztane-i bóján ébredtünk. A szomszédos katamarán legénysége hangosabb volt éjszaka, mint a város összes kocsmája együtt véve. Fél hétkor már a partról indultam visszafelé friss kenyérrel, és a papáék apartmanában alvó Katival és Martinnal felszerelkezve. Reggelinket a nyugott tengeren, menet közben fogyasztottuk el. 10 órakor már a Kornati szigetcsoport déli csücskét kerültük, majd a nyilt tengeren motoroztunk ÉNy irányba a szigetek melett. Megcsodáltuk a hatalmas sziklafalakat, szélcsendben ringatóztunk az Adria holt hullámain.

A szigetek közé hajózva a Pilot könyvben kerestünk ideális horgonyzó helyet, ahol a napi fürdésre és búvárkodásra sort keríthetünk. 14 óra körül szomoró szívvel hagytuk ott kedves kis lagúnánkat. Kárpótlásul áthajóztunk a Mala Proversa csatornán, és a Kornátok K-i oldalán indultunk visszafelé. Lassan megjött a mistral, gyenge 5-7 csomós szélben nyitottunk teljes vitorlázatot. A szél estig 16-18 csomósra erősödött, így az utólsó szakaszt már igen jó tempóban tettük meg Pakostane felé. Megint láttunk delfineket!

Szegény párom már előre rettegett az újabb hullámzós dingizéstől. Természetesen a legkritikusabb pillanatban, a sziklák melett, erős ráfújó szélben köpte be a gyertyát a motor, amin én már egyáltalán nem csodálkoztam. Evezővel és Katim síró görcsével, gond nélkül kötöttünk ki a parton. Miután sikerült újra beindítanom, visszafelé menet még a kezemben maradt a motor kormányrúdja is. Hangos pattanással tört le a rögzitő csavar, persze nem a nagy erőhatásoktól. Rozsdásodjon békében tenger fenekén... A külmotorhoz meg kell jegyeznem, hogy ilyet még nem láttam. (Ez nem jelenti azt, hogy nincs...)Tehát, nem volt rajta irányváltó, így üres fokozat sem! (Szerintem letört már az is...)Ha sikerült berántani, már mentél is. Persze csak addig, amíg megint le nem ált ...:)

Motor át, dingi fel és irány Biograd, majd a tankolás, ami sosem egyszerű. Péntek este nagy a tolongás a benzinkutak előtt. Ez párosul az igen gyakran tapasztalatlan legénységekkel, és a szerény manőverezési képességgel rendelkező kormányosokkal. Most segített még a 18-20 csomós szél is totál káoszt csinálni a kút körül. Hála a jó csapatnak, még a hajót is sikerült gond nélkül átadnunk estig úgy, hogy maradhattunk aludni, és reggel nem kell sorba állnunk a "chek-out"-hoz.

Amikor a csütörtökön megjavított motorindító gombra panaszkodtunk a hajót ellenörző fickó nem értette, hogyan indítottuk be a motort, mégis hogyan jöttünk vissza!? Aztán Krisztián csak megmutat a szétégett csavarhúzót, és a srácnak nem is volt több kérdése, egyből látta hogy nem kezdők vagyunk...:) Ellenörzés nélkül mindent rendben talált, és kipipált a listáján! Korrektek voltak, a búvár sem próbált ránk fogni valami sérülést.

Bőségeset vacsiztunk a kikötő melletti bódénál (Fast-Food), majd elkezdtük a maradék italok megsemmísítését a hajón.  Nem csodálkoztunk, amikor a szomszéd német legénységnek (2 nyugdíjas asszony) túl erős volt a magyar pálinkánk. Az már érdekesebb, hogy a másik szomszédos hajó szlovák kapitánya a vasárnap esti viharban inkább visszament egy kikötőbe a kiválasztott védett öbölből, és horgonygép javítást kért. Egyszerűen nem tudta, hogy gép nélkül, kézzel is le lehet engedni, illetve fel lehet csörlőzni a horgonyt.

Összeségében nagyon jól érezük magunkat. Az időjárás is tetszett, kipróbálhattuk a szelesebb tengert is. Viszont a Jeanneau mint hajómárka, már biztosan nem lesz a kedvencem. Persze a karbantartás is okozhatja a sok bosszúságot, immár második alkalommal. Tehát az aksik kb 2 órát  bírták a hűtőt járó motor nélkül. A motor csak néha indult be "normálisan". Olyan volt, mintha valami konténeres óceánjárón lennénk, hívtuk a gépész csapatott motorindítás előtt. Sok bosszantó apróságot nem is részletezek, de eleinte az autóiparhoz hasonlitva a renault csoportba soroltuk, majd később azon belül is a régi dáciák környékére helyeztük szegény hajónkat. Mindezek ellenére megszerettük "Ana"-t, aki otthonunk volt és vigyázott ránk egy hétig a tengeren. 

Ide tartozik még egy élmény, egy igazán csodálatos hajó, ami ritka látvány az Adrián. Nekünk mégis volt szerencsénk a mólónkon megcsodálni: Hallberg-Rassy 55! Akit érdekel, keressen rá!

Végül az elmaradhatalan statisztika az 1 hétre:

- 140 tengeri mérföld, 35 csomós legerősebb szél 40-45 csomós széllökésekkel

- 4 kikötőben, 2 bóján töltött éjszaka

- 84 liter sör, 10 liter bor, 2,5 liter pálinka, 54 liter ásványvíz

- 6 GB fotó és videó

- legalább 10 delfint láttunk, összesen 4 alakalommal!