Korán reggel indultunk, 8 órakor már ledobtuk a görbe vasat egy tengeralattjáró barlang előtt. Friss péksüteményt reggeliztünk, majd fürödtünk és 4 turnusban dingiztünk be a hegy gyomrába.

Atilla elővette a beülőt és felhúztuk az árbocra, így elkészült a várva várt fotó is.

11-kor elértünk Bisevó szigetét, ahol másik 20-30 yacht legénységéhez hasonlóan, próbáltunk bejutni a kék barlangba. Sokszor nem látogatható a barlang, a bejárata 60-80 cm magas a tengerszint felett, ezért hullámzó tenger mellett nem lehet bemenni. Most nagy szerencsénk volt, 3 turnusban mindannyian bejutottunk, közben a többi yachtal együtt kőröztünk a barlang előtt, ahol 40-60 m mély a víz, ezért nem lehet horgonyozni. A barlang csodálatos élmény volt, mindenki egyet értett abban, hogy ilyen színeket még soha életében nem látott.

Tovább indulva, kellemes széllel vitorláztunk. Csináltunk egy be nem tervezett „ember a vízben” gyakorlatot, amikor Csabi kispárnáját lefújta a fedélzetről a szél. Nem találtuk meg a kispárnát! Ez is jól mutatja, hogy mennyire komolyan kell venni a tengert. A beesett „embert” (párnát) a figyelésére kijelölt Csabi hamar szem elöl tévesztette, hiába fordultunk vissza.

16 órakor értünk Hvar városba, ahol minden kikötőhely és bója megtelt addigra, így horgonyra küldtek minket a bejárat elé. Elég rosszul tartott a növényes tengerfenék, 3-szor is újra dobtuk a vasat és leengedtük az összes láncot, mire megfogta a hajót. Megszerveztük az ügyeletet éjszakára, pontosabban sorsoltuk. A szerencsésebbek megnyerték az este 10 vagy 11 órás horgonyőrséget, de az éjszakai és hajnali órákat húzók is elfogatták a feladatot.

A hajószakácsok babos konzerveket melegítettek, de volt, aki a város éttermei közül választott. Az esti városnézésre sem hagytuk teljesen magára a hajót, valaki (leginkábba Krisztián) mindig ügyeletben volt.