Nem aludtunk túl jól! Szúnyogok és egy gyomorrontás is nehezítette a helyzetünket. Krisz a kokpitban feküdt le egy hálózsákkal. 3 szor esett le a padlóra, ebből egyszer fel sem ébredt rá és horkolt tovább. Szóval mintha horgonyőrség lett volna... valakik mindíg ébren voltak.

Reggeli, capuccinó, vásárlás, és némi legénység átszervezés után 11:30-kor futottunk ki és 14:00-kor vissza. Ebből több mint 2 órát próbáltunk délre hajózni. Murter vagy Tribunj volt a terv, de az időjárással ezt elfelejtetük megbeszélni. 25 csomós szembe szelünk volt, 35-40 csomós pöffökkel. Előkerültek a hányinger csillapítók, és előfordult hogy a heveder sem ártott volna... Először reffelt vitorlázattal krajcoltunk a cél felé, aztán motorozni próbáltunk az erős szembe szélben, de szinte semmit nem haladtunk (fenékhez képest kb 1 csomós sebességgel). A legkeményebb pillanatokról még fotót sem volt időnk csinálni. Feladtuk, és hátszéllel negyed óra alatt visszaértünk a kikötőbe, ahol halaszthatatlan ügyek miatt barna csíkon csúsztunk be a bejáraton. Tehát a jachtnaplóba: a poziciónk változatlan, tenger: Bf 6, szél: 25-35 csomó, víz: 23 C, levegő 28 C.

Kikötés sem volt egyszerű,  erős szél tolt rá a szomszéd hajóra, de majdnem tökéletesen sikerült. 2 móring kötelet is felraktunk. A délutánt kapitányi utasításra italozással töltöttük, így az időjárás ellenére is jól éreztük magunkat. Este tükör sima vizen, nyugodt időben, dingivel mentünk vacsorázni, ami mindig kalandos. Most sem volt másképp, 10-szer biztos leállt a motor. Martin megkapta a dingi első tiszti kinevezését, és kormányosként dolgozott minden turnusban. Finomat ettünk, és eldöltünk kabinjainkban.