Reggel bevásárlás, halpiac, capuccino és vizesblokk látogatás után terveztük a horgony felhúzását, de az első fázisában elakadtunk, ugyanis nem indult be a motor. Hát ezzel kezdődött végtelennek tűnő kálváriánk, melynek végén a teljes legénység kimenőt kapott. Máshogy fogalmazva kapitányi utasításra italozni kezdtünk, sőt voltak, akik az éjszakai discot is meglátogatták a városban.

Tehát röviden: miközben a szél erősödni, a horgonyunk meg szántani kezdett, a gépész csapat hamar megállapította, hogy a munka akkumulátorok mellett a különálló motor indító akku is, érthetetlen okokból lemerült. Hívtuk a charter céget, aki a hajóért felelős skipperhez irányított, aki visszahívást ígért. Közben, az erősödő jugóban vészesen közeledett a parti strandot védő bójasor. Most nagyon jól jött az előző esti körültekintő horgonyzás, hiszen volt hely körülöttünk bőven. Nem volt nehéz viszonyítási pontot találni a strandon, a fényképek között bárki megkeresheti…J.

Miközben a szomszédos yachtok legénysége várost nézett, hajóik ütötték-verték egymást a nem megfelelő horgonyzás és erősödő szél következtében. Elővettük a tartalék horgonyt, hogy azzal is segítsük a pozíciónk megtartását, a viszonyítási ponthoz képest…J Közben visszahívtak, hogy várjunk a szerelőre. (Mintha tudnánk bármi mást csinálni.) Nagy nehezen megérkezett egy fickó a városból egy vékonyka bika kábellel és egy igen kicsi (45Ah) akkuval. A motor csak lassan tekert, nem indult. Megállapította, hogy zárlatos az önindító, és újat kell rendeljen. Ma este, vagy esetleg holnap reggel tudja beszerelni, addig kérjünk segítséget a Hvar Nautica Centar-tól.

A kikötő emberei hamar kijöttek, és megállapították az általunk is tudott tényt, hogy a mára várható időjárásban veszélyes lenne itt maradni horgonyon. Nagyon segítőkészek voltak, felszabadítottak az öbölben egy bóját számunkra, egy erős hajóval mellénk kötöttek, és bevittek a bójára. Külön sztorit érne a 40 m lánc kézi fel csörlőzése, amikor egy húzásra 3 láncszem jön fel. A bója díját sem kérték el, bár lehet, hogy a charter cégnek majd kiszámlázzák a mentéssel együtt. Így bójára állva vártuk a szerelőnket és kezdtük meg a pálinkázást tehetetlen helyzetünkben.

Érthetetlen volt számunkra a diagnózis, ezért egy arra járó hajóból kölcsön kért akksival megpróbáltuk beindítani a motort. Egyből sikerült! Újra hívtuk a charter céget, ahol ragaszkodtak a szerelőjük diagnózisához, és nem járultak hozzá az akkumlátor gyors cseréjéhez. Ezzel biztossá vált, hogy a mára tervezett Bol – Milna útvonalunk helyett még egy napot és éjszakát itt töltünk. Már sötétedett, amikor megérkezett a szerelő az új önindítóval és megkezdte a szerintünk teljesen felesleges cserét. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy a szerelőnek igaza lett! Az új önindítóval még a kis akksija is könnyedén beindította a motort. Ha mi beteszünk egy új akksit és elindulunk, valószínűleg újra bajba kerülünk néhány óra múlva, amikor azt is lemeríti a zárlatos önindító.